csak a szokasos

Ma haromszor mondtam neki, hogy a vonatjegyet segitsen lefoglalni, es modnta ha a gepezessel vegez segit. 22.19 es elment aludni. A legjobb, h a penzemet se adta oda, a nagy onimadatban es a gyerekekkel valo rdibalas miatt biztos elfeljette. En meg majd veletlen elfejtek szolni, arrol, hogy tutira nem jovok vissza, na akkor majd az is szarul fog esni.
Nem tudom, hogy lehet valaki ennyire szemet. De a rohadt vonatallomasnak nincs egy mailcime sem. Tehat hnap a fasza kis munkanapomon ismet mondani fogom neki, hogy segitsen, ha elfelejti akkor kimegyek az allomasra es az automatabol emgveszem a jegyet. habar fogalma sincs, h lehet-e elore jegyet venni.
Tegnapi napra meg meg annyit, hogy volt egy no a tortaert ami nem volt kesz, es a sazabadnapjan a kolkokkel ki volt itthon? Hat en, ki mas. A lenyeg, hogy a no ramvagta az ajtot. Ez meg csak mosolygott rajta, hogy jajj elfelejtette azt a tortat. En is tudok elfejteni dolgokat. majd a gyereknek elfejtek adni enni, vagy elfelejtek egesz heten takaritani. Akkor legalabb nem kellene a penzem utan futni.
Elmondhatatlanul duhos vagyok, orditani tudnek, de nem lehet, mert csak egy rohadt aupair vagyok. Nekem itt nem lehet kimutatni az erzeseimet, vagy csak ugy leulni beszelgetni. Mit varjak, mikor a sajat gyerekeivel se teszi ezt meg. Halas vagyok a szuleimnek, hogy engem nem igy neveltek. En legalabb reggel egy morningot kitudok nyogni, mert ugye az nem mindenkinek megy. vegulis minek, csak egy hazban elunk. De szerencsere mar nem sokaig.